Mi történt Thelma Davisszel?
MI TÖRTÉNT THELMA DAVISSZEL?
Csáth
Géza tiszteletére
Igazából
senki, de senki nem tudja. Egyik pillanatról a másikra kicserélték. Rezzenéstelen
arccal végigment az utcán, valami zenét hallgatott. Aztán befordult az egyik
sarkon, egy majd’ százemeletes ház tetejéről repült a mélybe. Meghalt.
Sokan
gondolkodtak azon, hogy vajon mi az, ami okozhatta. Talán valaki tudja, csak
nem meri elmondani. Mégis a város, a környék felbolydult, a halottról készült
képek bejárták a világot.
Tudni kell,
hogy Thelma nem volt híresség, csak egy egyszerű texasi lány. Szeretett futni,
biciklizni. Koordinátor volt egy cégnél. Legutóbbi profilképére több mint száz
kedvelés érkezett. Mára csak emlékprofilja látható.
Sokan sírtak
utána.
− Thelma
Davis.
− Davis…
Davis… Davis… Igen. Thelma Davis, meghalt augusztus 26-án. Üljön le!
Leül.
− Mióta
várakozik?
− Csak pár
órája.
− Remek.
− Elnézést,
elmondaná, miért vagyok itt és mi ez a hely?
Az ügyintéző
hölgy elmosolyodik.
− Sajnálom, a
kérdéseket én teszem fel, maga pedig válaszolni fog.
− Értem…
Esetleg kaphatnék… Kaphatnék kötést a nyakamra?
Az ügyintéző
hölgy elfintorodik.
− Nagyon fáj?
− Eléggé, bár
megszoktam, csak a vér folyamatosan csurog.
− Nem csoda,
hisz kifordult a nyaka.
− Igen.
− Pillanat,
megnézem, van-e itt a fiókban kötszer… Nincs. Nem baj, gyorsan végzünk. Ígérem.
− Rendben.
Köszönöm.
− Szóval…
férjes asszony volt. Thelma Davis, huszonhét éves. Helyes?
− Igen.
− Ha jól
tudom, egy telekommunikációs cégnél volt koordinátor.
− Igen.
− Kér egy
pohár vizet? Elég sápadtnak tűnik.
− Megköszönöm.
Az ügyintéző
hölgy benyúl a fiókba, egy teli pohár vizet vesz elő.
−
Parancsoljon.
− Köszönöm.
− Tehát. Férjezett
asszony, huszonhét éves, gyermeke nem volt, jól fizető munkahely… és…
keresztény. Hitt Istenben?
Nincs válasz.
− Hitt
Istenben? Vagy a kérdést ugorjuk?
− Hittem
Istenben.
A válasz. Kortyol a vízből, a sebes nyakán kifolyik, alig tud nyelni.
− És jelenleg…
hisz Istenben?
− Nem tudom.
Az ügyintéző
hölgy elmosolyodott.
− Akkor beikszelem
azt. Rendben. Esetleg… nem akartam beleugorni a közepébe, de ugye sietünk.
Tehát… egyébként, ha nagyon rosszul van, kikísérhetem az ellátóba.
− Nem, nem
kell. De szólok majd.
− Rendben.
Tehát, ha fel tudja idézni legszebb momentumát az életében, akkor kérem, most
mondja el.
Csönd. Az
ügyintéző csillogó szemekkel mosolyog rá a vérző nőre.
− Amikor… amikor
megházasodtam. Azt hiszem.
− A jelenlegi
férjével.
− A volt
férjemmel.
− Igen. És
miért volt boldog az a pillanat?
− Mert
megházasodtam és végre elkerültem szüleimtől.
− Rossz
gyermekkora volt ezek szerint.
− Igen.
− Mondjon
valamit erről kérem bővebben.
− A szüleimmel
nem volt jó a kapcsolatom, apám sokat dolgozott, anyám meg mindig az öcsémmel
volt elfoglalva.
− Gondolom, a
sztori ennél bonyolultabb.
− Igen. De
muszáj ezt most végigvenni?
− Nem, ha nem
akarja.
− Nem
szeretném.
− Rendben.
Akkor térjünk a tárgyra… Az első dolog, lássuk csak. Szerette a felhőket nézni?
Pillanatnyi
csönd.
− Azt hiszem.
Különösebben naplementekor.
− Ez lett
volna a következő kérdésem. Szóval beikszelem, hogy szerette a naplementéket.
− A
napfelkeltéket is.
− A
napfelkeltéket is, igen. Szerette az állatokat?
− Igen. Volt
egy macskám gyermekkoromban, vele nőttem fel. Aztán volt hörcsögöm, kutyám is,
szerettem őket. Különlegesek. Mármint az állatok általában. Érdekes, hogy az
ember annyira semmibe veszi őket. Pedig értékesek.
− Ez aranyos.
Volt már templomban, ugye?
− Igen. De nem
kedveltem őket. Túl ridegek, nem találtam ott Istent.
− Melyik fajta
kenyeret szereti?
− A parasztkenyeret,
ami jó ropogósra van sütve. És a belseje puha, a kenyér pedig nagy és kerek.
Miért kell ez?
− Hát a
gyümölcsökkel hogy áll?
− Lédús
legyen. Ezen belül bármi jöhet. Apámnak nagy szőlője volt, mindig mentünk
szüretelni a hideg, nyirkos, őszi reggeleken.
− Jó mustja
volt?
− Igen. A
frissen préselt szőlőlé volt a legjobb. A borról nem is beszélve.
− Szeretett
énekelni?
− Inkább
hallgatni.
Nevet.
− Nincs jó
hangom.
− Nyugodjon
meg, nekem se. Mi a kedvenc
zenéje?
− A kedvenc
zeném… Mostanában Franz Liszt szimfonikus költeményeit hallgattam. Mazeppa, Les Preludes, Prometheus, de
nemrég fedeztem fel egy újat, a címét nem tudom, mert németül van.
− Van-e…
− Várjon. Nem
csak klasszikusokat szerettem. A 80-as évek diszkós dalaiban el tudtam veszni.
− Elhiszem.
Néha engem is elkap a bugi.
− Aztán… néha
csak elméláztam egy halk zongoraszó mellett. Volt egy nagy nappalink, tele
kényelmes fotelekkel. Imádtam azokat a szombat délutánokat, mikor csak néztem
az udvart, a lenyugvó naplementét.
Csönd.
− Zongoraszó.
Hm. Melyik a kedvenc filmje?
− Két éve
készült egy hihetetlen dráma. Család volt
a címe, nem tudom, látta-e. Egy fiú gyermekkoráról szól, aki gazdag családba
született, mégis sanyarú sorsa volt. Kicsit azonosulni tudtam vele. Elképesztő
jelenetei voltak, néhol csak borzongva néztem. De tudja, egyik gyerekkori
kedvencem a THX-1138, George Lucas
első egész estés filmje. Kevesen ismerik, de az valami zseniális.
− Nem láttam
egyiket se. De haladjunk tovább, mert még elvérez itt nekem. Egy pillanat.
Az ügyvezető
hölgy kihajol a fülkéből.
− Duncan,
kérlek, töröld fel a hölgy alatti vértócsát.
A vérző hölgy
hálásan néz.
− Szóval…
miért nem hisz Istenben?
− Azt mondtam,
hogy nem tudom, hogy hiszek-e.
− És miért?
− Isten… Isten
egy barom. Már bocsánat.
− Mit tett?
− Hagyjuk,
hosszú lenne belemenni.
− De akkor
ezek szerint hisz benne?
− Hiszek hát.
Csak nem akarom követni. Átvert.
− Értem. Akkor
ne menjünk ebbe bele?
− Ne.
− Akart valaha
gyermeket?
− Nem lehetett
gyermekünk Thomassal.
− Thomas a
férje.
− Igen.
− Sajnálom. De
akart volna, ugye?
− Mindenáron.
Hármat szerettem volna mindig is. Felnevelni őket úgy, ahogy az anyám nem
nevelt minket.
− Megadott
volna neki minden szeretetet?
− Meg hát.
− Szeret
ölelni?
Csend. Hosszú
csönd. Emlékképek.
− Nagyon…
Fakó hang.
− Szeret
csókolni?
Mosoly.
Bólintás.
− Szereti az
őszi lágy szellőt?
Kellemes borzongás.
− Szeretem.
− Szeret
nevetni?
Nevetés,
bólintás. – Azt hiszem.
− Sírni?
Könnycsepp.
Maró fájdalom.
− Hát
szaladni? Utazni? Úszni? Látni hegyeket, völgyeket? Erdőket… réteket,
csillagokat… Kultúrákat, messzi vidékeket…
Csend.
− Szeretett
hinni?
− Szerettem.
Száraz hang.
− Szerette
követni Istent?
− Azt hiszem.
Csend.
A szív kő. A
kő vérzik.
− Szeretett
szeretni?
Csend.
A kő haldoklik.
Hosszú csend.
− Miért halt
meg akkor, Thelma?
A nyakaszegett
huszonhét éves, férjezett, vérző asszony csak ül és sír. Azt nem lehet
elmondani.
Thelma Davis
holtan fekszik egy magas ház aljában. Augusztus 26.
Köszönöm, hogy elolvastad!
Ha tetszett, oszd meg, értékeld! :)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése